Azért a pofátlanságnak is van határa... Kölcsönadom az egyik köpenyem az első laborra, majd a végén bociszemekkel könyörög, a héten hadd maradjon nála, hétvégén hazamegy vidékre és hozza a sajátját. Volt ez 1 teljes hónapja. Erre tegnap a táskája aljából koszosan gyűrötten rángatja ki, mondván, hogy én majd még úgyis kimosom. Nem vártam semmi viszonzást, ezt visszaélésnek érzem a jóindulatommal.
Általában a jót, amit beleadunk a világba, máshonnan jön vissza hozzánk. És hát általában nem azért teszünk "jót", mert "megéri", hanem mert jót tenni jó. Akkor is az, ha mások igyekeznek elrontani.
VálaszTörlésFel a fejjel! <3
Pont így gondolom és érzem én is. Nekem az lett volna az alap, hogy úgy asom vissza (mosás, vasalás terén), mint ahogy kaptam, ha nem tisztábban. Nem keseredtem el, fennakadtam, mert meghökkentett. És továbbra is igyekszem ott segíteni és beleadni a világ nagy közös egészébe, ahol és amit tudok.
Törlés