1/5

Elhatároztam, hogy ha a fene fenét eszik is, nekem ma jó napom lesz. Majd mindjárt meglátjátok, miért írom ezt, a rengeteg áldás mellett azért bővelkedtem ma csapásokban is, de szeretném tudatosítani magamban, hogy mindezen nehézségekkel együtt az élet csodaszép. Álljon emlékül egy meglehetősen  hektikus nap végén a tanúságtételem, hogy élni jó és érdemes.

Előszöris szétizgultam magam a vizsga előtt, hogy küldenek-e zoom linket, nem is a vizsga miatt. Számomra olyan elképzelhetetlennek tűnt, hogy ilyen könnyen adnák, szinte ingyen, nem ehhez vagyok szokva. Tegnap este úgy aludtam el, hogy ha addig nem küldtek, maximum reggel küldenek, de amikor 9:58-kor még mindig semmi a 10 órási kezdéssel, akkor megnyugodtam. Ez volt a Zegyetem karácsonyi ajándéka nekünk. Kezdett lankadni a stressz, megnyugodtak a kedélyek, amikoris a vizsga egyötödénél sikeresen leborítottam a gépet két deci zöldteával, ami azon nyomban kikapcsolt. Szerencsére tabletről visszalépve tudtam ugyanott folytatni a vizsgát és sikeresen be is fejeztem. Így hát már 'csak' 4 teljesítendő maradt, az oroszlánrésze még bőven előttem van.

Az első pánik után, hogy jajmileszmostvelemmegatavasszalkapottújgépemmel, fogtam magam és átrongyoltam a szemben lévő szervizbe, ahol azonnal sorra kerülvén kedves, segítőkész fickó tájékoztatott a lehetséges kimenetekről. Elvileg holnapra kész lesz, szétszedik, kiszárítják és ha menthető, akkor 20k, ha nem, akkor nem kell érte fizetnem. Meglátjuk, remélem azért nem kell újat venni.

A nagy ijedelemre és a jól sikerült vizsgát is megünneplendő, megamúgyis mert nem volt ebédem lángost rendeltem ebédre és hogy meglegyen a minimum rendelés 2 lekváros palacsintát. Hónapok óta sóvárogtam lángos után, nem tudom miért csak most jutott eszembe megnézni, hogy hoznak-e házhoz. Ritkán hallani ilyet tőlem, aki ismer, csodálkozna is, köztudottam hatalmas palacsintarajongó vagyok, kb. úgy, mint gombócartúr a csokival, de ez borzalmas volt. 

Aztán véletlenül felfedeztem, hogy az egyik tárgyam gyakorlati jegyei feltöltésre kerültek a felületre (nem tudom miért nem lehet erről üzenetben, emailben kiértesíteni minket, szó nélkül megjelent ott, nem is szándékosan, egy mellékattintással jutottam oda) és lesokkolódtam. Olyan még sosem volt, hogy én lettem volna valamiből a legjobb. Márpedig az összesített átlagom erről tanúskodik. Nem szeretnék hencegni, én eddig annyira híján voltam itt a sikerélménynek, hogy azt sem értem, hogyan tartottam ki idáig. Általában elveszve a többiek közt, vagy esetleg sorzáróként kullogva lehetett engem megtalálni, most pedig szokatlan módon, kilógva ( nem merem írni, hogy kiemelkedve) a középszerű átlagból a ritka kivételek közé kerültem. Felfoghatatlan.

Közben összeszedelőzködtem, kicsit összerámoltam a lakást, bár ezzel nem vagyok tökéletesen elégedett és 2 hónap után újra vonatra ültem és hazajöttem. Nem így terveztem eredetileg, de végülis kiürült a hűtő, hetek óta szeretnék már egy jót ázni a kádban, meg különben is, egy hete itthon van a húgom és én még csak nem is láttam. Hülyemáv és az új jegyvásárlási rendszere, a régi oldalon már nem, az újon még nem lehet jegyet venni, töltsem le az appot. Igenám, de oda ne akarjak belépni a korábbi felhasználómmal, na köszi. Pont negyed órával tartott tovább az egész művelet, mint eddig. Na mindegy, így nem porszívóztam fel és kapkodnom kellett.

Ennek kapcsán megfogalmazódott bennem az első újévi fogadalom: szeretnék felhagyni a lóhalálában elért tömegközlekedési járművekhez való ragaszkodással. Jobb időmenedzsmenttel szeretném leredukálni a lehető legminimálisabbra a halogatásból eredő rohanást, hogy ne akarjak 10x annyi dolgot megcsinálni, mint amennyire idő van.

Így visszaolvasva talán nem jön át, de én ma nagyon nagy békében hajtom álomra a fejemet és hatalmas hála van a szívemben. Szeretem az életem.