fontolva haladok

 Elzsibbadt az agyam ettől a sok kérdéstől, de még nem értem a végére. Viszont emiatt puskázásra elővettem a BuJo-mat, amit októberben nem tudatosan, de elküldtem téli álmot aludni, most nézegetve megjött újra a kedvem csinálni. Lassan elkezdhetem az idei céljaimat, kitűzéseimet összevetni a valósággal. Igyekszem a szokásosnál kevésbé szigorú lenni magammal és nem magyarázkodásként érezni, amikor a pipa helyett odaírom, oldalt korona miatt esélyem se volt. Úgy döntöttem, nem kezdek új füzetet, kihasználom a maradék oldalakat.

Megszakítottam a blogolást, mert beindítottam egy mosást, megfőztem egy levest és most lassan be is zárom a bloggert és nekiülök tanulni. 

Ezt a levest próbálom ki, kíváncsi vagyok milyen, biztos, ami biztos alapon felturbóztam egy kis hagymás kolbászos alappal, abból baj nem lehet és adtam hozzá babérlevelet is. Evés előtt egy kis almaecettel gondoltam savanyítani, de ezt még meglátom.

A főzés illatának elfedésére a tegnapi forraltboros fazekat a fűszerekkel, amiről leittuk a bort, felöntöttem vízzel és forralom. Még nem érzem, a frissen mosott száradó ruhák illatával keveredve otthon illata lesz hamar a lakásnak. Kúszik be az életembe a karácsony, menthetetlen vagyok már, visszafordíthatatnalul magávalragadt a készülődés hangulata. 

Szavakkal nem tudom átadni, kezdek kifelé evickélni a mélypontról. Hozzájárulnak ehhez az engem körülvevő emberek, de segítenek az olyan sikerélmények is, mint az, hogy a tegnap megrendelt karácsonyi ajándékok ma már a futárhoz kerültek és hétfőn ki is szállítják (persze igyekszem távoltartani magamtól azt a lehetőséget, hogy a korábban megrendeltekről nem azért nincs hír, mert elnyelték a pénzem ellenszolgáltatás nélkül).